Solymári kiállítás

Pálinkás János festőművész megnyitó szövegéből:

“Először Baracsi Katalin dizájner indusztriális művészetéről beszélnék és idézném a fent említett Bauhaus alapító Gropiust.

„ Egy tárgyat- edényt, széket, házat – úgy kialakítani, hogy jól funkcionáljon, ahhoz először a lényegét kell megismernünk, mert célját tökéletesen kell betöltenie, vagyis praktikusnak kell lennie, tartósnak, olcsónak és szépnek.”

Ezzel a Bauhaus megadta a modern iparművészet és ipari formatervezés általános irányvonalát. De ez a múlt.

Baracsi Katalin ezen túllépett és a tárgyakat újra értelmezi, új valóságot teremt, esztétikailag közömbös tárgyakat tesz műalkotássá. Olyan természet vagy ember alkotta , de eredetileg nem művészeti tárgyakat eredeti környezetéből kiemelve műalkotásként állítja ki. A művész megszabadul nemcsak a jelentéstől, hanem formától, a tárgytól és az anyagtól is. Ez a tárgyi világ egy rendezetlen, kiszakított halmaz, de a kiállító beleképzeli az alkotó „ természetbe”, és ez az alkotó természet jelen pillanatban a kiállítás helysége.

Ezek a a körülmények és formai megjelenések eltérnek a köznapi látványtól, s éppen ettől lesz izgalmas, okoz vizuális és szellemi élvezetet. Egy kis méretű helység berendezési tárgyainak arányos méretei esztétikai szempontból is jelentősek lehetnek.

Tartalom, forma, funkció és szépség, vagy hasznosság, gazdaságosság? – tehetjük fel a kérdést. A válasz a kiállítási tárgyakban van, mindenkinek magának kell ezeket a válaszokat megtalálni.”