Strandolj gyárban!

Kéklő medence egy kokszolóüzemben? A Ruhr-vidéken ez is lehetséges. Ez az a területe Németországnak, amely virágzó ipari területből a 90-es évekre válságba került ipari területté vált nagy munkanélküliséggel és ipari épületek csontvázainak ezreivel. Majd két évtized múltán talpra állt, sőt a sokmilliós metropolisz ma a kultúra és a szórakozás vonzó célpontja lett.

A Ruhr-vidék, sőt Európa akkor legnagyobb és legmodernebb kokszolóüzeme Essenben épült 1957 és 1961 között Fritz Schupp tervei alapján. Németország újraegyesítése, az erőltetett ipari termelés visszafogása után 1993-ban a hatalmas üzem bezárt. De ott maradt a hat óriási kémény, a kokszolókemedencék, az egész, lenyűgöző gyártorzó.

Majd egy évtizeddel később, 2001-ben Dirk Paschke és Daniel Milohnic frankfurti művészek fürdőmedencét álmodtak az egykori gyár közepére, az egyik égbetörő kémény árnyékába. Az évek során ez a szokatlan medence vált a Ruhr-vidék egyik legfőbb nevezetességévé, és a térségben történt változások egyik szimbólumává.

A változások akkor teljesedtek ki, amikor Essen, illetve a Ruhr-vidék Európa Kulturális Fővárosa lett. A RuhrKunstMuseen például a modern művészetek legnagyobb európai seregszemléje: 20 kortárs múzeum 15 városban, melyek mindegyike csak néhány kilométernyire van a másiktól.
Még ma is állnak az ipari örökség szemmel látható jelei, a kohók, a gázmérők és ércemelő tornyok, amelyek a most is jellemzik a Ruhr-vidék arculatát, még akkor is, ha itt már nem bányásznak szenet. Az egykori ipari városokat pedig színházak, koncerttermek, galériák, táncelőadások és más szórakozási lehetőségek népesítették be.

A Ruhr-vidék egyik szimbóluma, a Zollverein különleges gyárfürdője nemcsak nyáron kedvelt hely. Télen ugyanis korcsolyán lehet siklani a gyáróriások között.